Nagyobb és jobb: hogyan építsük fel a jövő Európai Unióját 2030-ra

Miért van szükség bővítésre és reformra

A tét hatalmas: Trump, Putyin és Hszi az ajtónkon kopogtatnak, miközben a klímaválság és a digitális forradalom is zajlik. Európa vagy egyesíti a kontinenst egy demokratikus közösséggé – vagy lemarad a nagyhatalmak közötti versenyben. Szerencsére minden adottságunk megvan a sikerhez.

A bővítés megerősíti az EU alapértékeit, javítja több százmillió ember jólétét és méltóságát, kiterjeszti az egységes piacot, elősegíti a zöld átmenetet, és motivált, tehetséges lakosság révén erősíti a bizalmat az EU iránt. Ez az EU legerősebb külpolitikai eszköze és egyben a legolcsóbb biztosíték az orosz agresszió ellen.

A múlt tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy a gyenge jogállamisági garanciák és az egyhangú döntési kötelezettség lassítják a döntéshozatalt, megbénítva ezzel az Uniót. Ukrajna csatlakozás óriási gazdasági és mezőgazdasági előnyt jelenthet, de ugyanakkor terhet is róhat a rendszerre, ha nem kíséri őket mélyreható intézményi reform. Sok belső reform azért áll évek óta, mert a nemzeti vezetők tartanak a szerződésmódosítástól – a történelem viszont azt igazolja, hogy a bővítések lendületet adnak a reformoknak. Ezért a két folyamat kéz a kézben kell, hogy járjon. Ehhez három lépés szükséges:

1. A bővítési mechanizmus megreformálása

Egy „gyorsabb, igazságosabb és válságállóbb” modellre van szükség, amely többek között:

• minden köztes csatlakozási döntést minősített többségi szavazással bonyolít;

• bevezeti a „fejlett tagjelölt” státuszt: a reformok gyorsításáért uniós előnyöket ad, miközben az EU-tagok egy magja mélyebben integrálódhat;

• új eszközöket alkalmaz a pro-EU társadalmak támogatására és a visszalépő kormányok nyomás alá helyezésére;

• a csatlakozás utáni időszakban jogállamisági felügyeletet, átmeneti időszakokat és egyéb biztosítékokat vezet be;

• nagyszabású tájékoztató kampányt indít, és strukturálisan megerősíti a polgárok és a civil társadalom szerepét, hogy a bővítés ne kormányok, hanem emberek által vezérelt folyamat legyen.

2. Reformok első szakasza (2030 előtt, szerződésmódosítás nélkül)

Átjárózáradékok (Passerelle klauzula), másodlagos jogszabályok és intézményközi megállapodások révén többek között:

• egyszerűsítse az intézményeket, kevesebb, érdemalapon kiválasztott biztossal működő Bizottság, gördülő elnökségi ötös a Tanácsban, valamint megerősített, transznacionális listákkal választott Európai Parlament;

• véget vet a tagállami vétóknak a szankciók, adózás és bővítési lépések ügyében;

• létrehozza az Európai Agórát, egy polgári gyűlést, amelynek ajánlásaira az uniós társjogalkotóknak kötelezően reagálniuk kell;

• kiterjeszti az Európai Ügyészség joghatóságát minden uniós költésre;

• létrehoz egy 75 milliárd eurós Bővítési Alkalmazkodási Alapot, reformálja a KAP-ot, a kohéziós alapokat és a többéves pénzügyi keretet, valamint új saját forrásokat aktivál (pl. CBAM, digitális adó, társasági adó megosztása).
  

Ezek a lépések párhuzamosan haladhatnak Montenegró és más éllovas tagjelöltek csatlakozásával, hogy az EU bővítés közben is működőképes maradjon – anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni a szerződésekhez.

3. Reformok második szakasza (2030-ig, szerződésmódosítással)

Egy új alkotmányos csomag keretében többek között:

• EU-alkotmány bevezetése, a Bizottság, a Tanács és a Parlament helyett megválasztott uniós kormány, amelyet kétkamarás parlamentáris rendszer ellenőriz;

• az egyhangúság megszüntetése minden területen, kivéve (i) új szerződések, (ii) csatlakozási tárgyalások megnyitása és lezárása, (iii) uniós katonai erők külföldi bevetése;

• az Európai Bíróság alkotmánybírósággá fejlesztése, előzetes szerződésfelülvizsgálati jogkörrel, az EUSZ 7. cikkének megsértése esetén is döntőbíróként;

• az Európai Agóra teljes jogú uniós törvényhozó intézménnyé alakítása;

• legalább a GNI 3%-ának megfelelő költségvetési kapacitással és közös adósságkibocsátással rendelkező uniós kincstár felállítása.

2030-ra mindez biztosítja, hogy egy 500 milliós, 35+ tagú Unió sikeresen működhessen. Fontos, hogy Ukrajna csatlakozása és annak hatásai egybeessenek a szerződésmódosítás feltételeinek megteremtésével – ne pedig feltételként akadályozzák azt. Ukrajna csatlakozását lehetőségként kell látni az EU mélyreható megújítására.

A megtérülés

A 2030-as menetrend megvalósítása hiteles csatlakozási pályát kínál a tagjelölteknek, a bővítést biztonsági és gazdasági nyereséggé teszi ahelyett, hogy teher lenne, és végre megteremti azt a demokratikus, ellenálló Uniót, amelyre az európaiak vágynak. Minden korábbi bővítést megelőzött egy szerkezeti reform; ha most cselekszünk, a következő bővítés a jövő békés, zöld és szuverén Unióját teremtheti meg még ebben az évtizedben.

Olvasd el a Volt teljes angol nyelvű tervezetét itt