EU–USA kereskedelmi megállapodás: Időt nyerni az EU-reformokhoz?

A múlt hétvégén az Európai Unió és az Egyesült Államok elnökei Skóciában találkoztak, hogy megállapodjanak egy új kereskedelmi egyezményről, ezzel elkerülve Donald Trump fenyegetését, miszerint augusztus 1-jétől 30%-os vámot vetne ki. A tagállami kormányok nyomására Ursula von der Leyen olyan megállapodással tért vissza, amely szerint az EU-ból az USA-ba irányuló exportot 15%-os vám terheli, miközben az EU 0%-os vámot alkalmaz az USA-ból érkező importra. Ezen felül az EU vállalta, hogy 700 milliárd euró értékben vásárol energiát az Egyesült Államokból, 600 milliárd eurót fektet be az amerikai gazdaságba, valamint növeli az amerikai fegyverek beszerzését.

Az EU-integráció elutasításának ára

Az aláíró Volt szervezetek sajnálattal veszik tudomásul, hogy az EU elfogadott egy ennyire egyoldalú megállapodást, amely megkérdőjelezi hitelességünket és legitimitásunkat a nemzetközi rend alapján működő kereskedelemben. Kétségbe vonjuk nemcsak a megállapodás sürgősségét, hanem annak kimenetelét is- tekintettel arra, hogy a Trump által kritizált 235 milliárd dolláros árukereskedelmi deficitet ellensúlyozza a mintegy 148 milliárd eurós amerikai többlet - és kvázi monopolhelyzet -a technológiai és pénzügyi szolgáltatások terén. Egy 15%-os vám egyoldalú bevezetése az európai ipar védelme vagy az amerikai szolgáltatók egyenértékű megadóztatása nélkül semmiképp nem volt indokolt. -

A Volt aggódik amiatt, hogy az európai polgároknak  súlyos árat kell majd fizetniük azért, mert a nemzeti kormányok kisajátították a tárgyalásokat, és túl sokáig halogatták az Európa strukturális gyengeségeivel való szembenézést.

• Az EU-nak továbbra sincs önálló külpolitikai doktrínája, az ukrajnai háborúban pedig az Egyesült Államok védelmére és támogatására szorul – amit Donald Trump tárgyalási eszközként használ fel.

• A tagállamok erősebb védelemről beszélnek, de a mai napig nem tettek érdemi lépéseket a közös beszerzések irányába - az európai hadseregről, illetve parancsnoki láncról pedig szó sem esik.

• A nemzeti kormányok akadályozzák a valódi gazdasági integrációt, így az "egységes piac" sok tekintetben csak névleg létezik. Az európai ipar versenyképessége gyenge, és nem elég ellenálló a külső sokkhatásokkal szemben.

• A Bizottságot a nemzeti kormányok siettették tárgyalóasztalhoz, saját iparukat védve. Ezek az egyéni érdekek azonban messze állnak egy közös, jövőorientált európai kereskedelmi politikától.
  

Az EU döntéshozatali rendszere továbbra is fájóan elégtelen annak tükrében, hogy a geopolitikai valóság teljesen megváltozott az alapító szerződések megszületése óta.

Ez a megállapodás egy vészjelzés. Mario Draghi már egy évvel ezelőtti jelentésében is felhívta a figyelmet ezekre a problémákra. Azóta azok a kormányok, amelyek most bírálják az EU-t egy olyan alku miatt, amit ők maguk kényszerítettek ki, sem hatásköröket nem ruháztak át, sem reformokat nem tettek lehetővé. Tudatosan gyengén tartják az Uniót, és – ígéretek ide vagy oda – ezzel a megállapodással csak időt vásárolnak. A Volt sürgeti, hogy ezt az időt végre valódi reformokra, és Európa külső függőségeinek csökkentésére használják fel.

Európai jövőt építeni a nemzeti múlt védelme helyett

A Volt szervezetek határozottan felszólítják az Európai Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy:

• Kezeljék külön az EU–USA megállapodást a 2028–2035 közötti többéves pénzügyi kerettől (MFF), amelyről jelenleg tárgyalások folynak. Az EU költségvetése nem válhat csökkentés vagy felhígítás tárgyává, és nem téríthető el más célokra.

• Ne teremtsenek új energiafüggőséget az éves amerikai LNG-termelés közel egészének megvásárlásával, ami a jelenlegi import háromszorosa lenne. Ehelyett a megújuló energiákra, valamint a hálózati és tárolási kapacitások növelésére fókuszáljanak.

• Biztosítsák, hogy a NATO 2%-os kötelezettségvállaláson túli védelmi kiadások európai szinten történjenek, közös beszerzésekkel, és egyre növekvő és kötelező kvótákkal  az európai beszállítók javára.

• Haladjanak előre a belső piac valódi integrációjával: a 28. szabályrendszer, az EU közbeszerzési reformja és az egységes tőkepiac csak kezdő lépések a 27 különálló bürokrácia összehangolása felé – amelyek Mario Draghi és az IMF jelentése szerint jelenleg 7%-os termelékenységi veszteséget okoznak.

• Csökkentsék az amerikai szolgáltatók monopolhelyzetét vámok helyett európai alternatívákkal. Már régen esedékes egy  közösségi uniós fizetési szolgáltató létrehozása, amely versenyezhet a Visa és a Master Card cégekkel, az interoperabilitás megkövetelése a közösségi platformoktól, egy „Buy European” program, valamint egy uniós kisvállalkozási törvény.

• Ne mentesítsenek egyetlen országot sem a karbonvám alól (CBAM-rendelet, Carbon Border Adjustment Mechanism). Európai és globális szinten is tisztességes versenyfeltételeket kell teremteni – és elvárni más gazdasági tömböktől, hogy kövessék az EU példáját, ha továbbra is kereskedni kívánnak velünk.

•  Követeljék meg, hogy bármely, az Egyesült Államokban végrehajtott állami beruházás pozitív tőkeáramlást biztosítson az EU számára. Az USA nem szorul fejlesztési támogatásra. Az olyan programokon túli befektetések, mint az USAid vagy a Szabad Európa Rádió átvétele csak akkor indokolhatók, ha azok igazolható módon az európai érdekeket is szolgálják.
  

A Volt elvárja, hogy ezekre a pontokra Ursula von der Leyen szeptemberi „Az Unió helyzete” beszédében érdemben reagáljon – nem üres szlogenek formájában, hanem konkrét lépésekkel az EU-szerződések reformja felé. A cél, hogy az Európai Unió végre geopolitikailag is cselekvőképes szereplővé váljon. Ez nemcsak belső reformokat jelent, hanem olyan nemzetközi kezdeményezéseket is, amelyek képesek helyreállítani a globális rendet – beleértve egy új, globális gazdasági térség kialakítását és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) reformját.

Ezekhez a reformokhoz valódi, európai szintű vezetésre van szükség –valamint arra, hogy a tagállami kormányok saját, csökkenő geopolitikai súlyuk túlbecsülése helyett megtalálják helyüket egy erősebb Európai Unióban. A Volt meggyőződése, hogy a tagállamok határozott elköteleződése a Spitzenkandidaten-folyamat mellett elengedhetetlen ahhoz, hogy szakítsunk azzal a gyakorlattal, mely szerint a Bizottság elnöke elsősorban a Tanácsnak és nem pedig az európai polgároknak tartozik elszámolással. Ha a nemzeti kormányok továbbra is kudarcot vallanak, a Volt készen arra, hogy fellépjen és vállalja a feladatot.

Volt Ausztria
Volt Csehország
Volt Magyarország
Volt Szlovénia
Volt Lengyelország
Volt Szlovákia